Mit érdemes tudni Ciprus történelméről? A sziget az elmúlt évszázadokban oly sok mindent átélt, és számos tanulságos, érdekes vagy épp szomorú esemény határozta meg a múltat. Összefoglaljuk Ciprus történelmét, melyet akkor is érdemes ismernünk, ha csak nyaralni vagy várost látogatni érkezik erre a szigetre.

Az ókori időszak

Ciprus szigetére az emberek először az időszámításunk előtti 10. évezredben érkezhettek, akik a civilizáció fejlődésével a kisebb törzsekből városállamokat alapítottak. Ciprus történelme során az ókorban a görögök, majd a perzsák és a rómaiak is meghódították, rézbányászata miatt mindegyik kultúra szemében fontos szigetnek számított. A kereszténység az elsők között nyert teret itt: az ortodox egyház lett az első önálló, keresztény gyülekezet.

A templomosok és a Ciprusi Köztársaság

A Római Birodalom bukásával Ciprust a bizánci birodalom kebelezte be, és tőlük csak a 12. században foglalták el a keresztes lovagok, Oroszlánszívű Richárd vezetésével. Ciprus történelmének fontos fejezete, hogy a legendás angol király Limassol környékén szállt partra, majd a város elfoglalása után itt is tartotta esküvőjét hitvesével, Berengáriával. Limassolban a felújított lovagvár a mai napig látogatható, és középkori múzeumként működik.

Két évvel később a Templomos Lovagrend megvásárolta a királytól a szigetet, ám az üzlet nem tartott sokáig: hamarosan Ciprus Lusignani Guido-hoz került, akinek leszármazottai az általa alapított Ciprusi Köztársaságot több mint mint 300 évig vezették.

Ciprus térképe 1562-ből, a római Marius Kartaro (MK) ábrázolásában

Ciprus történelmének következő állomásaként a szigetet ezt követően a velenceiek kaparintották meg, akik uralmuk alatt végig az Oszmán Birodalom folyamatos támadásainak kereszttüzében álltak. A törökök végül csaknem száz év után legyőzték a velenceieket, és a szigetet be is olvasztották a birodalmukba.

Ciprus török uralom alatt

A török uralkodók, illetve a sziget helytartói olyan kedvezményeket adtak Ciprus szigetének, melyek kivételesnek számítottak, érezhetően kiemelték a többi török gyarmat körül. Nem csak hogy nem lett kötelező a muzulmán vallás, de a meglévő keresztény ortodox vallás szabad gyakorlását is megengedték. Sok török ekkor érkezett a szigetre, és telepedett le Cipruson a családjával.

A 19. század végén az addigra jelentősen leggyengülő Oszmán Birodalom bérbe adta Ciprust az angoloknak, akik 1925-ben, a szigetet teljesen kisajátítva koronagyarmattá alakították át. Mivel a sziget lakossága elsősorban görögökből és törökökből állt, ez jelentősen bonyolította a dolgokat: az angolok ugyanis saját adminisztrációt és hivatalokat alkalmaztak, megpróbálták saját országuk formalitásainak megfelelően szabályozni Ciprust a lehető legtöbb téren, gyakran semmibe véve az addig megszokott görög, illetve török adminisztrációt és szabályokat.

A bal oldali (jobb kormányos) angol minta szerinti közlekedést is ebben az időszakban tették hivatalossá, ami mind a mai napig él, és ez maradt a hivatalos közlekedési irány Cipruson.

Ciprus kettészakadása – a sziget újkori történelmének nagy fordulata, a kettészakadáshoz vezető út

Ciprus történelmének egyik legfontosabb fejezete az elmúlt évszázadban zajlott le, mely még ma is meghatározza a mindennapokat a szigetország sok lakosa számára.

A függetlenségét Ciprus 1960. október 1-én nyerte el, ám a britek mellett Görögország és Törökország is igényt tartott a szigetre, mindkettő lakosainak védelmére hivatkozva. Ennek eredményeként, és a béke fenntartása miatt mindhárom ország, Anglia, Görögország és Törökország is katonai bázisokat hozott létre több helyszínen, és folyamatosan fegyveres erőket állomásoztatott a szigeten.

Ciprus lakossága között etnikai hovatartozásuk szerint egyre nagyobb feszültségek jelentkeztek, a törökök és görögök közti villongások egyre inkább összetűzésekbe, kisebb-nagyobb csetepatékba torkolltak. Az etnikai villongások végül odáig fajultak Cipruson, hogy a katonai jelenlétek dacára – vagy éppen azért – mindegyik népcsoport magának érezte a szigetet.

A kettészakadó Ciprus, a görög – török ellentét

1963-ban létrehozták a ‘Zöld Vonalat’, mellyel a két népcsoportot próbálták meg szétválasztani – Ciprus déli részét görög, az északit török területnek szánták. Ez sem hozott igazi megoldást, így 1974 júliusában a görög-ciprióták puccsot kíséreltek meg, amivel megpróbálták Ciprust Görögországgal egyesíteni. A törökök ezt nem hagyták válasz nélkül: néhány nappal később Törökország több tízezer katonát mozgósított a szigetre, amivel elkezdték az északi részek megszállását.

A helyi lakosság a katonai cselekmények hatására azonnal reagált: sziget északi részén lakó görögök, azaz több mint kétszázezer ember szinte mindent otthagyva délre menekült, míg a déli régiók török lakossága északra vándorolt. Ciprus történelmének további szomorú pillanataként a fővárost, az éppen a déli és északi rész határán álló Nicosiát szintén kettéosztották, a görög és török részt elválasztó vonalat aláaknázták, és azóta is szigorú katonai ellenőrzés alatt áll.

A kettéosztott főváros, a választóvonal a török Észak-Ciprus és a déli görög rész között

Ciprus két része – a görög és a török oldal

A török fennhatóság alá tartozó északi rész kikiáltotta függetlenségét, és Észak-ciprusi Török Köztársaság néven saját államot hoztak létre. Ezt az államot hivatalosan azóta is csak Törökország ismeri el, és ápol vele kapcsolatokat. A ciprusi helyzet miatt Görögország és Törökország miatt évtizedekig fagyos volt a hangulat, a béketárgyalások eredményeire egészen 2003-ig várni kellett: ekkor hivatalosan is megnyitottak egy határátkelőt Nicosia belvárosában, amit később több is követett.

Ciprus 74-es kettészakadása óta Észak-Ciprus jelentősen lemaradt a fejlődésben, míg délen többek között az angol tőkének is köszönhetően folyamatosak voltak az építkezések, beruházások. Az északi részt érezhetően leginkább csak az utóbbi évtizedben kezdték valamelyest fejleszteni, így lemaradása Ciprus déli, görög részéhez képest jelenleg mérhetetlenül nagy. Ugyan szinte még érintetlen természeti szépségeinek köszönhetően, illetve a teljesen más hangulatot nyújtó törökös légköre miatt észak egyre inkább az idegenforgalom középpontjába kerül, várhatóan még nagyon-nagyon hosszú idő, és rengeteg forrás bevonása szükséges a felzárkózáshoz.

Nicosia török része, Észak-Ciprus

Ciprus történelmének újabb fontos mérföldköve 2004. május 1-én valósult meg, amikor a déli részen elterülő, hivatalos nevén Ciprusi Köztársaság csatlakozott az Európai Unióhoz, Magyarországgal egy időben.

Ciprus sziget déli részét ezen időszak óta a turizmus tovább erősítette, napjainkra pedig az egyik legkedveltebb sziget a Földközi-tengeren, amelyet nyaralók milliói keresnek fel. A déli oldalon elhelyezkedéséből adódóan már kora tavasztól egészen késő őszig remek az idő, ezzel a nyaralószezon időszakát is kibővítve. A méretes sziget nyugati oldalán Páfosz (Paphos), míg a keleti részén Larnaka (Larnaca), Agia Napa (Ayia Napa) és Protaras számítanak az utazók első számú bázisának.

Az ország két nagy légikikötőjébe, a páfoszi repülőtérre és a larnakai reptérre Magyarországról, Budapestről is folyamatosan érkeznek nyaralójáratok. Ciprus másik nagy előnye, hogy fapados repülőgépekkel (pl. Wizz vagy Ryanair) egyéni szervezésben rendkívül könnyen elérhető mind a nyugati, mind a keleti oldal szinte egész évben, és rengeteg ajánlott szállás közül választhatnak az utazók.