Nicosia (főváros)

 

Nicosia, Ciprus fővárosa

(Lefkosia)

 

Ciprus legnagyobb települése a világ utolsó kettéosztott fővárosa, két külön országhoz is tartozik.

 

Nicosia, Ciprus fővárosa (Lefkosia)

 

A főváros a sziget középső régiójában fekszik, a tengerparttól kb. 40 km-re: nagyságáról és fontosságáról sokat elmond, hogy a ciprusi lakosság egyharmada a Nicosiában él. A város aránylag sík területen fekszik, mindössze néhány kisebb-nagyobb emelkedő található a területén.

Modern autópályák kötik össze a többi nagy ciprusi várossal, és mind a külvárosi részek, mint a belváros közlekedése fejlett. A belvárosban óvárosi részek és modern körzetek váltják egymást, egymástól markánsan megkülönböztetve. A központi részek sétálóutcái hemzsegnek a boltoktól és bároktól, az üzletek között minden nagyobb nemzetközi márka megtalálható. A leghíresebb sétálóutca a Ledra utca, melynek legvégén gyalogos határátkelő vezet az Észak-Ciprusi Török Köztársaságba. 

 

Nicosia, Ciprus fővárosa Ledra utca

Ledra utca, Nicosia

 

A főváros Ciprus kulturális központja is, 9 múzeuma mellett több színház, galéria, művészeti kiállítás, és felsőoktatási intézmény is Nicosiában foglal helyet. Fővároshoz méltón a település szórakozási lehetőségekben is bővelkedik: számos bár, étterem, kávézó és diszkó is nyitva áll a látogatók előtt.

Nicosiát a legtöbb Ciprus szigetére érkező utazó belefoglalja nyaralásába, mivel a város fontosabb látnivalóin kívül sokakat érdekel a leválasztott, Észak-Ciprusi Török Köztársaság részét képező északi városrész.

 

 

 

Nicosia történelme

Az első telepesek i.e. 2500 körül érkeztek erre a területre, akik hamarosan Ledra néven alapítottak városállamot. A régióban nem volt különösebben jelentős szerepe, a lakosok eleinte főként csak mezőgazdasággal foglalkoztak. A Földközi-tengertől való viszonylag nagy távolság miatt csak lassan fejlődött, hiszen nem volt fontos kereskedelmi útvonal a közelben.

A bizánciak megjelenésével a várost Lefkosiára keresztelték át, és a település gazdasága nekik köszönhetően szépen lassan megerősödött. Néhány évszázaddal később a városnak már pont az hozott megdicsőülést, ami sokáig a fejlődése gátja volt: mivel a tenger partján fekvő városokat folyamatosan az arabok és a kalózok fosztogatták, Lefkosiát tették meg Ciprus központjának. A sziget bizánci kormányzói egészen a 12. századig, uralmuk végéig innen irányították a szigetet.

A keresztes hadjáratok alkalmával Ciprus a templomos lovagok kezébe került, akik szintén Nicosiába, egy időközben felhúzott várkastélyba tették székhelyüket. A város lakossága nem sokáig tűrte a templomosok fosztogatását, hamarosan fellázadtak és kiűzték a lovagokat a városból. Még a lovagok kastélyát is lerombolták, nehogy megjelenjenek visszafoglalni azt. A lovagok nem tértek vissza: eladták az egész szigetet Lusignani Guidónak, és ezzel kezdetét vette a frankok korszaka.

A várost ebben az időszakban városfallal és kastélyokkal erősítették meg, és Nicosia mai neve is innen eredeztethető: a legendák szerint a francia lovagok nem tudták kimondani a Lefkosia nevet, és ők kezdték Nicosiaként emlegetni a várost.

A frankokat követő velenceiek a 16. században tovább erősítették a várost: a törököktől tartva az alapoktól tervezték újra az erődítményeket, és a város falait. Sokágú csillagra emlékeztető, vastag külső falat emeltek, melyeket 11 bástyával egészítettek ki.

Nicosia száz éves velencei uralmának végül minden igyekezet ellenére az Oszmán Birodalom seregeinek érkezése vetett véget: 1570 szeptemberében, több mint egy hónapos ostrom után elfoglalták a várost. A sok áldozattal, egyes források szerint több mint húszezer fős veszteséggel lezárult harcot követően Nicosia szinte teljesen elnéptelenedett. A hódítók elkezdték saját képükre formálták a települést: a templomokat mecsetté alakították, a középületetekbe és lakóházakba török lakosságot telepítettek. A Szent Szófia katedrálist (ma az északi területen található), a város egyik legfontosabb templomát is ekkor építették át. 

A települést 12 negyedre osztották, melyeket híres török hadvezérekről neveztek el.

Az angolok 1878-as hatalomátvétele után meghagyták Nicosiát a Ciprus központjának, akik rövidesen megreformálták az elavult hivatalokat és a közigazgatást a városban. Megkezdték Nicosia utcáinak rendbehozatalát is: az utakat kiszélesítették, leburkolták, a szűkre szabott velencei városkapukat átépítették. A 20 század közepére a fejlesztések ellenére, a ciprusiak körében egyre felerősödött a függetlenedési igény, és elszaporodtak az angolok elleni tüntetések, melyeknek a főváros volt a központja. 1960-ban, a függetlenség kikiáltásakor Nicosiát hivatalosan is a Ciprusi Köztársaság fővárosává választották.

A függetlenedést követő években a feszültség nem múlt el: csupán már nem az angolok ellen irányult, hanem a város vegyes, török és görög lakossága fért meg egyre kevésbé békésen egymással. 1963-ban, amikor már erőszakos konfliktusokba torkolottak az összetűzések, brit javaslatra a fővárost kettéosztották görög és török régióra. A 'Zöld Vonal'-nak hívott elválasztó vonal nevét annak a tollnak a színéről kapta, mellyel a határvonalat kijelölték.

1974-ben végül az addigi villongások súlyos konfliktussá fejlődtek: amikor a fiatal, alig 14 éves Ciprusi Köztársaságot a görögök katonai puccsal Görögországhoz szerették volna csatolni, Törökország 'a sziget török lakossága védelmében' több tízezer katonával megszállta az északi részeket.

Nicosiát ekkor a hatalmak véglegesen kettévágták, az elválasztó vonal környékét, azaz több utcát aláaknáztak, polgárháborús övezet alakult ki. Átjárásról szó sem lehetett, a határvonal szigorú katonai őrizetet kapott mind az északi török, mind a déliek részéről. Az északi és déli részt elválasztó vonalat katonai őrtornyokkal rakták tele, és még határátkelő sem volt: a vonal mentén még lezárást követően is előfordultak kisebb-nagyobb lövöldözések.

 

Ciprusi határvonal, Nicosia

 

A város északi része a török fennhatóság alatt az évtizedek alatt nem sokat fejlődött, ám ez évtizedekig szinte a teljes északi régióra elmondható volt. A déli rész a görög ciprióták irányításával, és a britek segítsével hamarosan ismét a fejlődés útjára lépett. 

Hosszas béketárgyalások eredményeként végül a törökök beleegyezésével 2003 áprilisában megnyitották az első határátkelőt. Bár szigorú feltételekkel és rendkívül korlátozottan, de megindulhatott a forgalom az északi és déli rész között. A nyitást követő évek során Nicosiában és az ország több pontján is nyitottak még további átkelőket.

 

 

 

Nicosia képek, galéria

 

nicosia-ciprus-PB235926.jpgnicosia-ciprus-PB235930.jpgnicosia-ciprus-PB235931.jpgnicosia-ciprus-PB236181.jpgnicosia-ciprus-PB236186.jpgnicosia-ciprus-PB236191.jpgnicosia-ciprus-PB236192.jpgnicosia-ciprus-PB236194.jpgnicosia-ciprus-PB236196.jpgnicosia-ciprus-PB236198.jpg

 

Nicosia (Lefkosia) információk

Lakosság: kb. 310.000 fő (240.000 fő délen, 70.000 fő az Észak-Ciprus Török Köztársaság területén)
Terület: 110 négyzetkilométer, elővárosokkal

Koordináták: 35.171563,33.355044

 

A cipruson.hu működése során a legtöbb honlaphoz hasonlóan sütiket (cookie) használ. Az oldal böngészésével hozzájárulsz a sütik használatához.